Lódarázs (Vespa crabro)

Tekintélyes méretei miatt sokan tartanak ettől a rovartól.

A lódarázs királynő akár 35 milliméteres hosszt is elérhet, a herék és a dolgozók (ivartalan nőstények) jóval kisebbek, maximum 25 milliméteresek.

A faj minden példányának sárga a potrohuk a legtöbb fajénál sötétebb, a tor felé közeledve fekete mintázattal. A tor, valamint a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, míg a fej sárgás sötét rajzolattal és barna összetett szemekkel.

A  fullánk hegyes, egyenes, visszahúzható. A királynőknek tojócsövük is van.

A három pontszem a fejtetőn nem a képalkotásra, hanem a fény irányának érzékelésére szolgál. Fejlett rágóival csípésre is képes, de ezt inkább harapásnak lehet nevezni.

Életmódjuk

Társas életű rovar, melynek kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. A közös munkával felépült darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók és herék elpusztulnak, és csak az ősszel kikelt, megtermékenyített nőstények telelnek át. Rejtekhelyükön a hibernáltságból májusban élednek fel.

Szaporodásuk

A hatszög alakú sejtekből álló fészket a szabad természetben faodúkba, fák kérgére, vagy falfelületekre  készítik, és az előző évben megtermékenyített nőstények mindegyikbe raknak egy – egy petét.
A petékből 1 – 2 milliméteres, fehér lárvák kelnek ki, amiket anyjuk táplál 21 – 24 napon keresztül. (A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni.) Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, mellyel beszövik a sejtjeik bejáratát, és az elzárt üregben bebábozódnak.
A kikelt imágók – mind dolgozók – kirágják magukat a sejtből, de 2 – 3 napig nem mozdulnak onnan. Ezalatt rezgésükkel melegítik a többi sejtet, gyorsítva a bennük lévő “testvéreik” kikelését.

Amikor kirepülnek, részben a lárvák táplálásában, részben a fészek építésében vesznek részt, a sejteket összefogó lép köré burkolatot építenek. Amint elegendő dolgozó kelt ki, a királynő egyre kevesebbszer repül ki. Feladata ezentúl a kolónia irányítása és a peterakás.
A nyár folyamán a kolónia folyamatosan növekszik. Új cellák épülnek, de a királynő a régiekbe is új petéket rak, miközben a dolgozók ellátják őt és újonnan kikelő “testvéreiket”. A dolgozók összerágott és nyállal kevert faanyagból készült papírból építik és vehemensen védelmezik a fészket.
Ha az egyre növekedő fészek kitölti a rendelkezésére álló helyet, a dolgozók kirepülnek, és ha megfelelő helyre bukkannak, a királynővel együtt átrepülnek oda, és a régi fenntartása mellett megkezdik az új építését. A régi fészek ilyenkor rendszerint elnéptelenedik egy idő után, mivel nem kerülnek újabb peték a sejtekbe.

Lódarázs irtását biza szakembere kelő óvatosságot és tapasztalatot igényel.