Poszméhek 

A poszméhek feltűnő, zömök, általában színes szalagokkal díszített, dús szőrzetű rovarok. A hazai fajok testhossza 1–3 cm. Két pár szárnyuk általában áttetsző, de néhány fajnál, pl. a szociálparazita (társas fajok fészkében “élősködő”) álposzméheknél füstösebb árnyalatú. A csáp térdesen hajlott, a nőstényeken 12, a hímeken 13 ízű. Rágójuk erős, az állkapocs és az alsó ajak azonban erőteljesen megnyúlt és fejlett szívószervvé módosult, ami egy ízület segítségével igen hosszúra kinyújtható, így a mélyebb kelyhű virágokból is képesek nektárt gyűjteni.

A sűrű szőrbundának mind a hőszigetelésben, mind a virágpor (pollen) gyűjtésében szerepe van: a szőrös testen az elektrosztatikus tapadásnak köszönhetően sok pollen gyűlik össze viráglátogatás közben. A szőrbunda élénk színű sávjai, foltjai (leggyakrabban sárga, fehér és vörös) figyelmeztető (aposzematikus) jelzésként is szolgálhatnak bizonyos ragadozók számára, hogy azok könnyen felismerjék és elkerüljék a poszméheket. Vészhelyzet esetén a nőstények és a dolgozók korántsem védtelenek: erős, méregmiriggyel kapcsolt fullánkjukkal szúrnak. A fullánk, ellentétben a háziméh fullánkjával, sérülés vagy kiszakadás nélkül visszahúzható az emlősök bőréből.

Hasznosságuk

A háziméh viráglátogató aktivitása erősen függ az időjárástól, felépítése, így elsősorban rövid nyelve miatt pedig nem alkalmas a tölcséres virágok megfelelő beporzására. Ezzel szemben a poszméhek nagyon alacsony hőmérsékleten (bizonyos esetekben akár fagypont alatt!), még szemerkélő esőben is aktívak, reggel korábban kezdik a táplálékkeresést, és gyorsabbak is a háziméhnél az adott időegység alatt látogatott virágok számát tekintve. Emellett a poszméhek nyelve sok esetben hosszabb, ezért alkalmas a tölcséres, csöves virágok beporzására. A poszméhek a fajonként változó nyelvhossznak köszönhetően a virágok széles körét látogatják sikerrel.

Védettségük

A földi poszméh állománya stabilnak tűnik. A kövi és a mezei poszméh nem csak Magyarországon, de egész Európában is gyakori, és előfordulási adataik sehol nem csökkennek jelentősen. Ugyanakkor sajnos a veszélyeztetett hazai fajok között van olyan (az óriásposzméh), amelyiket bizonyítottan csak a hetvenes-nyolcvanas években látták utoljára Kunpeszér és Kunadacs környékén. Egy másik érdekes, veszélyeztetett faj a sárga poszméh (Bombus muscorum), amelynek előfordulási gyakorisága az 1950-es évektől a kilencvenes évekre a tizedére esett vissza! Mára a veszélyeztetett fajok törvényesen is védettek. Az óriásposzméh 100 000 Ft-os, a délvidéki poszméh 50 000 Ft-os eszmei értékkel szerepel a hazai védett állatfajok listáján, míg a többi 10 védett faj közül ötnek 10 000, a másik ötnek pedig 5 000 Ft az eszmei értéke.

Darázsfészek eltávolítása

Télen és kora tavasszal szokták, a már vagy a  még nem használt darázsfészkeket eltávolítani.
Eben az időszakban, maximum a telelő anya vagyis a királynő tartózkodhat a fészekben, lege egyszerűbb  ebben az időszakban eltávolítani a darázsfészkeket. Sokan még ilyenkor is szakembere bíznák ezt a megelőző munkát.
Tavasszal melegebb napokon a már ébredező vagy már aktív darazsak már tudnak meglepetés szerűen támadásba lendülni, fokozót óvatosságot igényel, a talán még nem annyira népes kolónia fészkének eltávolítása. Ajánlatos hajnali vagy a késői órákban végezni ezt a tevékenységet.

Látszó darázsfészek eltávolítása

Azokat a látszó fészkeket amiket már nem használnak a darazsak érdemes eltávolítani, leverni.  Ilyen fészkek főként tetőcserepek alatt padlásokon, fedett szélősseb helyeken találhatok.

Rejtet darázsfészek eltávolítása

A rejtet fészkek eltávolítása már nem olyan egyszerű, mert néha csak bontással lehet hozzáférni a fészekhez, itt célszerűbb a fészek bejáratát eltömíteni, olyan anyagokkal amit nem tudnak  utólag kirágni.
Azokat a rejtet fészkeket amik lakóterületek fölött padlásokon, szigetelésekben, falakban, találhatóak addig nem ajánlatos eltömíteni a bejáratokat, amíg ki nem lettek irtva a darazsak.
Félő hogy másik utat keresve berágják magukat, vagy egyszerűen a villanyvezetékek védő csövén keresztül bejutnak a lakótérbe.